Ahogy az év végi összegzőben is írtam, kaptam a legjobb barátnőmtől egy gravírozót. Iszonyatosan örültem neki, de csak hosszasan kerülgettük egymást, míg január végén leültem, hogy ugyan már, mit veszíthetek? És végre kipróbáltam!

Ahogy a képen látszik egy fa szívecske és egy befőttes üveg lett az áldozatom. A fa szívecske rövid idő alatt lekerült a tálcáról, mert - bár lehet nyilvánvaló, nekem kellett egy kis idő, míg rájöttem -, hogy amit én elképzeltem, ahhoz a pirográf készlet szükséges, és ezt nem kell erőltetni. Úgyhogy az áldozatom ez a kis befőttes üveg lett, aminek most minden oldalán van valami minta :)

Szabad kézzel, mindenféle minta nélkül kezdtem dolgozni, csak hogy egyáltalán lássam, érezzem, hogy mire lehet számítani. Viszonylag könnyű vele dolgozni, bár nem állítom, hogy olyan, mintha sima tollal dolgozna az ember. Időnként azt éreztem, hogy az üveg "megdobja a kezem", olyankor húztam véletlenszerű vonalakat, és javítási lehetőség nincs ugye.

Nyilván látszik rajta, hogy első próbálkozás, és még bőven ráfér a gyakorlás. A szívecskénél látszik legjobban, ahogy az üveg félre vitte a kezemet. A következő, amit ki akarok próbálni, hogy milyen ha belülről ragasztok egy mintát, és azt "rajzolom át", valamint az, hogy a fémet is viszi-e ez a gravírozó fej.

Egyéb tapasztalatom a gravírozással kapcsolatban: orvosi boltból be kell szerezzek egy orr-száj maszkot, mert veri a port mindenfelé, amivel nem biztos hogy szerencsés, ha megtelik a tüdőm (köszönöm a fogorvos barátnőmnek, hogy felhívta erre a figyelmem :) ). A másik jelentős, de nagyon vicces felismerés - a gravírozás hangja roppantul hasonlít a fogászati fúróra, és a korábbi fogproblémáim miatt, nem bírom hosszú távon elviselni :D.