Régóta vár megírásra ez a bejegyzés, ami így a kánikulában úgy érzem aktualitást nyert. (Ugye-ugye, hogy mindennek van előnye? Még a 40 fok melegnek is). Ebben a hőségben az embernek nincs kedve kimozdulni sem, a szokásos köröket lefutni egy fagyis standnál meg pláne nincs. (- Van tejmentes fagyi?  - Persze, ezek laktózmentesek.  - De én nem laktózérzékeny vagyok, hanem tejfehérje, fontos lenne, hogy ne legyen benne tej.  - A kivi és a citrom vizes alapú.  - Rendben, az jó lesz.  - Milyen tölcsérbe tehetem?  - Gluténérzékeny is vagyok, tálkába szeretném kérni. [stb.]). Szóval, néhány ilyen beszélgetés után, eszembe jutott, hogy anyukám régen mindig házilag készített jégkrémet. Hamar rá kellett jönnöm, hogy az Dr. Oetker fagyipor volt, ami pedig tele van számomra allergén anyagokkal. Aki nem allergiás semmire, annak szeretettel ajánlom; nagyon finom, jó állagú :) Aki pedig allergiás / intoleráns (vagy nem győzi anyagilag a gyerekek jégkrém igényét), annak az alábbi tippeket ajánlom szeretettel! :) 

Amire mindenképpen szükségünk lesz, az egy tálka, botmixer, és jégkrém forma. Én az enyémet innen rendeltem, 877 ft-ért. Sok bosszankodást okozott, ugyanis amint megrendeltem, kb. minden itthoni boltban is elérhetővé vált, nem sokkal drágábban. Beszerezhető (volt) Lidlben és DM-ben is, de biztos más boltokban is kapható.

Az első verzióhoz gyümölcsös joghurtot használtam. A képen látható alpro joghurt szója alapú, amivel nekem nincs problémám, szójára érzékenyek viszont kerüljék! Ezt a joghurtot Sparból szoktam beszerezni, 4-es pakkban lehet kapni, az én kosaramba ez az áfonya-meggy pakk (2 áfonyás, 2 meggyes) szokott kerülni. Ezzel különösebb teendőm nem volt, a joghurtot átkanalaztam a formába. Ez a kis joghurt, pont két formába volt elég.

A második verzióhoz 2 kisebb szelet dinnyét használtam fel. Felkockáztam, és jó alaposan kimagoztam (bár szerencsém volt ezzel a magszegény dinnyével. Csak ajánlani tudom). Ha nem elég édes a dinnye, egy kanál mézet keverhetünk hozzá. Botmixerrel aprítottam, majd beletöltöttem (3 db) formába.

A harmadik verzióhoz egy nagyobb magvaváló sárgabarackot használtam. Lehúztam a héját, eltávolítottam a magot majd felkockáztam. Ezután hozzáadtam kb 2 teáskanál "natúr joghurtot", majd botmixerrel összedolgoztam. Natúr joghurtból én ezt a fajtát használtam, amit a FittMarketből (Debrecen Pláza) szereztem be; bioboltokban, paleo üzletekben általában lehet kapni. Miután kellően barackos lett minden felaprítottam, mehetett a mix 3 formába. 

A végeredmény pedig mehet a fagyasztóba pár órára :)

(A kép sajnos csak illusztráció :) )

Azon gondolkoztam a napokban, hogy hol van egy vállalkozásban az egy év? A vállalkozói nyilvántartásba 23-án kerültem be, kamarai nyilvántartásba 29-én. A kettő közt (és még utána is) könyvelőhöz rohangálásból és adminisztrációból telt ki az életem. (Ezúton is hálás köszönetem mama testvérének, a család könyvelőjének, aki mindig készségesen és türelmesen tudott segíteni :) <3 Nélküle félúton visszafordultam volna). 

Sosem felejtem el, mikor szakadó esőben ültem a városházától nem messze a parkolóban, és vártam, hogy csituljon, hogy bemenjek... Persze nem csitult, ilyenkor csak abban a 10 percben szakad, amikor az embernek dolga van :D szóval mentem a kis mappámmal, bőrig áztam ezen a távon, 11.45-kor érkeztem meg, hogy akkor itt vagyok minden papírommal (tudjátok a tipikus eset... amikor ott állsz hétköznapi ruhában, akkor az esőtől már totál elfojt sminkkel, csöpög belőled a víz, ott a tökéletes irodai hölgyek közt...). És mindig van egy ünneprontó - "illetékbélyeg?". Gőzöm sem volt róla mi az, mondták hogy menjek át a postára, ha visszaérek délig jó, ha nem akkor majd az ebédszünet után fogadnak. Ez egy maratonfutásnak felelt meg kb, még mindig a szakadó esőben. Ilyenkor mindig van a sorban előtted egy Mancika, aki ismeri a pénztárosokat, törzsvendég, és éppen nem tudja eldönteni mit akar venni... Ezen már most nevetek, akkor azért plafonon voltam. Megkaptam az illetékbélyegemet, rohantam vissza. Egy úriember mellém állt az esernyőjével, nem is értettem mit akar először, mondta hogy elkísérem ne ázzon szét :) Irtó aranyos volt, nem akartam megsérteni, hogy ezzel már elkésett. De nagyon jól esett! És akkor 11.58-kor visszaértem az illetékbélyeggel! Háhá, maraton lefutva! Ahhoz képest elég kedvesek voltak velem, hogy ebéd szünet előtt 2 perccel estem be. 

Kismillió ilyen akadály volt. A székhely és a telephely változó lett volna. Mint kiderült ez dupla papírozást és dupla adózást jelentett volna. Ezen módosítottunk, ekkor persze megváltozott az addigra nagy nehezen megtanult TEÁOR számom. Volt is galiba belőle (talán pont az iparkamaránál..). Aztán az ellenőrzésnél is találtak valami hiányt, ami ott akkor kb a világ vége volt, aztán csak simán pótoltuk azt az egy papírt, és azóta minden rendben van.

Nem felejtem el azt az örömöt, amikor megvettem az első számlatömbömet, és utána az első pánikot, hogy ezt mégis hogy a csudába kell kitölteni, mit hova írok, és miért oda??? (Bevallom őszintén, a tescoban számlát kértem egy vásárlásról, eltettem magamnak, és az első rendeléseknél még onnan néztem, hogy mit hova kell írjak).

Utána volt persze sok öröm meg sok "Te ebből tényleg meg akarsz élni?" (ezt a kérdést már úgy megszoktam, amióta zenésznek készülök. Pezsgő bontás, már két olyan szakmám is van, amiből emberek szerint nem lehet megélni :D ). Örültem és izgultam minden rendelés miatt. Az első fél év mondjuk nagyjából kísérletezéssel telt (aki követ, tudja, hogy ez a 3. vagy 4. (attól függ, hogy nézzük) helyszíne a blognak is. Álmodtam egy nagyot, akartam saját webshopot, de semmi értelme nem volt, mert mindenki egyedit kér. És ezt imádom! :) Több értelme volt visszamenni a meskára, plusz adni az elérhetőségeimet, ahol megtalál mindenki, aki szeretne).

Voltak hullámvölgyek, legalább 3 alkalom eszembe jut, mikor szomorúan fetrengtem a kanapén, és azt mondtam, én ezt nem csinálom tovább, szüneteltetem vagy visszaadom az engedélyt (ebből egyik persze a februári adóbevallás és újabb papírozás környéke volt). Aztán mindig alszok rá még egyet és mindig jön valami, vagy valaki, ami eszembe juttatja, hogy érdemes folytatni :) 

Az adventi / karácsonyi időszak pl. zseniális volt! Néha ki sem látszott a dobozok, csomagok, evőeszközök, ékszerek alól a nappali asztal. Imádtam! Persze ott is voltak gebaszok, pl mikor már láttam a fényt az alagút végén, lebeszéltem a találkát, hogy akkor átadom a terméket, majd a sütés után leperegtek a betűk az evőeszközről. Gondolhatjátok, aznap este nem sokat aludtam. Lemondtam a találkozót, és kezdtem elölről. Ettől rosszabb csak az, mikor a tökéletes munkából a gázsütő egy kupac szenet csinál. Mindből tanultam - a vevőnek akkor szólunk, hogy kész van, ha tényleg kész van, és túl vagyunk a kisütésen, valamint, hogy a telefon időzítő funkciója remek, és hogy nyugodtan rá lehet nézni többször, nem esik össze, mint a piskóta :).

Sokszor voltak problémák a háttérben, amiből a vevő semmit nem érzékelt, amiket felírtam magamnak tanuló pénznek. Amikor nem követtem naprakészen a postai díjszabást, és a termék olcsóbb volt, mint a postaköltség, amit ráfizettem... Nem véletlenül küldök mostmár szinte mindent DPD-vel. Fix az összeg, és utánvét esetén se mondanak 2000-2500-as horror árakat, az esetenként pár száz forintos termékemre. Aztán nem régiben a dpd is volt, hogy kevésbé finoman kezelte a csomagom, vagy én nem "párnáztam ki" eléggé a dobozt, nem tudni, de az 5-ből 2 bögre törötten érkezett. Talán szomorúbb voltam, mint a vevő, de mindig mindenkivel sikerült kitalálni olyan megoldást, hogy ne maradjon rossz érzés :). 

Szóval összegezve: az első év nagyban az adminisztráció volt, a tanulásé, a tapasztalat szerzésé(hol a legjobb ár-érték arányban az alapanyag, milyen dobozban postázzak, van más küldési lehetőség, mint a posta stb.), a hullámvölgyeké, a rengeteg változtatásé....

... de összességében büszke vagyok a kis egy évesemre, és remélem nem ez volt az első és utolsó szülinapos bejegyzés :) 

(Számokról, kedvenc termékekről itt írtam. Persze azóta bővült a rendelések száma, legnagyobb örömömre.)

Nyár, színek, tengerpart, koktélok, friss gyümölcs.. igen.. gyümölcsök... rengeteg gyümölcs... idén főleg ananász. De egyébként dinnye és minden egyéb. Meg kerti partik, akár tematikusak, girlandok, dekorációk....

Ezekhez szeretnék most néhány nyári inspiráló képet mutatni Nektek! :) 

Mint ahogy írtam, gyümölcsök, ezen a képen ráadásul "szabásmintákkal" együtt. Nyomtassátok ki, vágjátok körbe, és ragasszatok össze két darabot, közte egy madzaggal. Kész is a saját készítésű gyümölcsös girland.

Ez az egyik személyes kedvencem! Színes, ananászos, nyári. Remek dekoráció kerti partira, de el tudom képzelni, ahogy nyári hangulatot varázsol a lakásba. A színes csipeszek kifejezetten feldobják. 

Ki mondta, hogy a tobozok csak karácsonyi dekorációk lehetnek? Sárga festékkel, és zöld papírral pillanatok alatt varázsolhatunk belőlük ananászt! :) 

Csillámos dekorgumi, több színben, lyukasztó (vagy egy olló, ami helyettesíteni tudja), madzag és kész is a csinos, csillogó, kaktuszos dekor. (Ez egyébként szintén kedvencem. Éljen a kaktusz mánia :) )

Egy kis festékkel könnyen feldobhatjuk a kaspókat, cserepeket, az erkély/kert/ablakpárkányok hangulatát.

És még egy girland. Azt hiszem nem igényel magyarázatot :) Dinnyés, summer feliratú, nyomtatható mintával. Egyszerű és nagyszerű. 

Mint mindig, most sem maradhatnak ki a befőttesüveges dekorációk. Akril-, vagy üvegfestékkel könnyen és gyorsan tudunk dinnyés evőeszköztartót készíteni kerti partira vagy gyerekzsúrra. 

A koszorúk sem feltétlenül csak karácsonyiak lehetnek. A koktélok díszítésére használt kis esernyőkből (vagy napernyő.. nem tudom pontosan :D) vidám, színes koszorút készíthetünk. Hozzávalók: hungarocell koszorú alap, és rengeteg ernyő :)

A fagyis függőhöz még nyomtatóra sincs szükség. Barna papír / karton a tölcsérnek, különböző színű papírok / kartonok a gömbökhöz, és persze ragasztó és madzag.

Ez a kagylós, led világításos befőttesüveg nem igényel különösebb kézügyességet, mégis iszonyatosan hangulatos. Az embert rögtön magával ragadja a tengerparti-feeling :) 

A kék szín, a tengeri csillagok és a minimalista dekoráció szintén a tengerparti nyaralások hangulatát idézi.

Ez az utolsó tipp szintén a szívem csücske. (Az angol felirat szabad fordítása: Kirázhatod a homokot a cipődből, de sosem fogja elhagyni a lelkedet). A szükséges anyagok: néhány léc / deszka, különböző színű festékek, kagylók, tengeri csillagok, és egy kis ragasztó, amivel ezek rögzíthetők a felületre. Tengerparti nyaralóknak, a tenger szerelmeseinek kötelező :) 

Remélem ötletet adott ez a rövidke pinterest válogatás, és meghozta a kedveteket az alkotáshoz. Írjátok le, melyik volt a kedvencetek, melyiket fogjátok megvalósítani! :) A képeket is szívesen fogadom ;) 

Az ide (és facebookra, és instagramra...) felkerülő alkotások nagy része süthetőgyurmából készül. Mivel a mindennapokban általános kérdés, hogy miért pont azt a hangszert választottam amit... Ebből kifolyólag arra gondoltam, hogy írok egy bejegyzést arról, hogy miért ez a kedvencem, és hogy mit érdemes tudni róla :) 

1. Könnyen formázható
   Miután kellően felmelegszik ( a tenyér hőjétől) utána nagyon könnyű formázni :) Más kérdés, hogy gyárilag alacsonyabb a testhőm a többi embernél, és sokszor hideg a tenyerem (és talpam), ezért télen, átfagyva pl. nem szeretek gyurmázni :D Persze erre is megtaláltam már a megoldást, és nem véletlenül vásárolok fimo soft gyurmákat, amik puhábbak és kevesebb melegítést igényelnek :) 
2. Sokszínűek
   De tényleg! Rengeteg féle színt és lassan még több effekt gyurmát lehet kapni. És mi a legklasszabb? Hogy otthon is lehet keverni a színeket. Nincs is izgalmasabb, mint összegyúrni két színt, és várni, milyen lesz a végeredmény :) (Bár sokszor már út közben elvarázsol a márványos minta :) )
3. Egyediek
   Imádom, amikor különböző kérésekkel kerestek fel :) Nincs is jobb érzés, mint tudni, hogy egy születésnapi, vagy évfordulós meglepetéshez (és boldogsághoz) hozzá tudok tenni egy picit :) 
4. Változatos
   Nem szeretem a monoton munkákat, és általában soha nem is kell kétszer ugyanazt csinálnom (na jó, most pont volt egy 5 szettes megrendelés, de ott is legalább a nevek eltérőek voltak :D ). Vannak megrendelések, amiknek örülök, amiket imádok, és vannak olyanok, amiktől az elején megijedek, és annál büszkébb vagyok a végeredményre :).
5. Masszív
   Eddig egy kanálról sikerült letörnöm a burkolatból egy kis darabot, miután hosszasan, nagy erővel feszegettem. (Kevésbé érett cukkini belsejét próbáltam vele kiszedni. Nem volt jó ötlet...). A mindennapi használatot és a mosogatást egyaránt jól bírta :) (Persze csak kézi mosogatással! A mosogatógép hőfoka NEM tesz jót neki).
6. Könnyen tisztítható
   Ahogy azt az előző pontban írtam - bírja a kézi mosogatást, a vizet, a mosogatószert. Ebből kifolyólag az ékszerek is tisztíthatók vízzel :) 
7. NEM mérgező!
   Néhányan tartanak tőle, hogy egy ilyen anyaggal bevont evőeszközt használjanak, vagy csináltassanak ilyet a gyerkőcnek. Maga a gyurma NEM tartalmaz mérgező anyagokat (nyilván kerülendő a szájba, szembe történő kerülése sütés előtt). A sütésnél kell rá figyelni, ha túl sokáig marad bent, mérgező gázok (és eszméletlen szagok) szabadulnak fel.
   Ergó az egyetlen, akit meg tudok mérgezni a gyurmával, az én magam vagyok :D 
8. NEM fog 
   Többen kérdezték már, hogy ezeket az ékszereket merjék-e viselni, nem lesznek-e színesek az ékszerektől? Nem. A gyurmák valóban fognak, amíg ki nem sütik őket :) (Főleg a sötétebb színek, és azt alaposan le kell mosni a következő gyurma használata előtt, mivel a világosabb gyurmákat össze is fogja). A kisütés után teljesen megszilárdul, és minimálisan sem engedi a színét.
9.  Rétegezhető
   Általában a bögréknél, kanalaknál nem egyszerre készül minden réteg. Az alapokat általában előbb megsütöm (félkészre legalábbis), majd erre rakom rá a mintát. Így a sötét gyurmák nem koszolják össze az alapot. Ezután mennek a sütőbe, és a két réteg gyurma tökéletesen összesül, és megkapjuk a tökéletes és kész végeredményt :) 
10. A csodaszer
    Korábban már írtam arról, hogy teszteltem a folyékony gyurmát. Azóta is a barátom minden alkotásnál :) A két réteget remekül fixálja, a vékonyabb részek közt tökéletes kitöltő anyag. Nem is emlékszem, hogy mi volt a legutóbbi ékszer vagy evőeszköz, aminél nem használtam a folyékony gyurmát. Ja, és ahogy a bejegyzésben is mutattam, a szárazabb, porladósabb gyurmákat is remekül orvosolja. Must have darab.. :) 

Egy kedves ismerősömtől még májusban kaptam kölcsön egy Bondex-csomagot kipróbálásra. A csomagok a TRND jóvoltából kerültek ki 500 emberhez, amiknek tartalma 3 vintage festék, egy wax, ecsetek, dobozok, stencil szóval minden, ami kell az alkotáshoz és a teszteléshez :) 

A bondexnek ebben a promójában 5 színű festéke volt (fehér, tengerköd, ásványszürke, jegesmárvány és palaszürke) valamint 2 különböző színű wax, aranybarna és ezüst. A csomagban, amit kölcsön kaptam fehér, jegesmárvány és palaszürke festékek voltak aranybarna waxszal. 

De mi is ez a Bondex festék?

A Bondex Vintage Effect vízesbázisú festék visszaállítja a kifakult, megkopott fafelületek patináját, és különleges régies külsőt kölcsönöz nekik.
A kontrasztokat, domborulatokat a Metal Effect Wax-szal emelhetjük ki, és így félig áttetsző metál hatást kölcsönözhetünk tárgyainknak.

Ebből a rövid leírásból jól látszik, hogy nem ugyanaz, mint a többi itthon található akrilfestékem, nem is ugyanazokban az üzletekben árulják őket, valamint nem is egy árkategória :) Ez első sorban a beltéri fa tárgyak felújítására, festésére alkalmas anyag.

A hogyan használjuk? leírása elsőre nekem kicsit bonyolultnak tűnt, aztán használat közben rájöttem, hogy nem kellett volna tartanom tőle. A fa erezetével ellentétes irányba fel kell vinni egy jó vastag réteg festéket, a fölösleget ronggyal letörölni. Én rögtön szivacsecsettel dolgoztam, így nem igazán volt fölösleg, szerintem így is ugyanolyan hatásos lett. A fehér festéket két rétegben vittem fel, a jegesmárványt és a palaszürkét egyben, majd 2 órára az egészet félretettem, hogy legyen idejük megszáradni. A fehér dobozkámra stencil segítségével került egy kagyló, hogy ezt is kipróbáljam. (Az első próbálkozásból egy hatalmas palaszürke paca lett, aztán kis korrigálás után tényleg kagyló lett :D )

Balról jobbra: palaszürke, fehér, jegesmárvány.

Amíg száradtak a festékeim kipróbáltam, hogy hogyan működik a wax. Ezt egy kis rongy segítségével kell körkörös mozdulatokkal felvinni a felületre. Egy icipici rongymártással kb a fél házat le lehet waxolni, szóval csínján kell vele bánni! :D 

Száradás után a dobozokat egy kicsit meg kell csiszolni. Érdemes kicsit koptatni az egyenes felületeket, és nagyobb hangsúlyt fektetni a szélekre, sarkokra. Ez adja meg a kopottas, régies, vintage hatást. A csiszolás után alaposan portalanítani kell a dobozt.

A képek: 1. palaszürke csiszolás előtt, 2. palaszürke csiszolás után, 3. palaszürke doboz, tető már megcsiszolva alja még nem; 4. jegesmárvány megcsiszolva (ennél a leglátványosabb a csiszolás, imádtam); 5. fehér teteje csiszolva, alja még nem (a csillogásból talán látszik valamennyire)

Ezután a lépés után megpróbáltam óvatosan felvinni a waxot, több-kevesebb sikerrel :D Nem akartam nagyon lesötétíteni, csak éppen az aranybarnás csillogást akartam megadni mindnek. 

Az aranybarna wax a palaszürkével nagyon jól passzol, nagyon tetszett a kettő együtt (bár a sötét festék, sötét wax kombinációtól nem mindig tudtam eldönteni, hogy mennyi waxot is vittem fel); fehéren is tetszik, bár nekem valamiért kopottas, tengerpartos hatást ad (lehet csak a kagyló teszi :) nincs bajom a feelinggel így a nyár közepén egyébként :D ), a jegesmárványból viszont nagyon sötétet csinált, az jobban tetszett eredeti és/vagy csiszolt állapotában. Ehhez a gyönyörű szürke árnyalathoz sokkal jobban el tudnám képzelni az ezüst waxot. 

(Fölül a jegesmárvány, középen a fehér, alul a palaszürke. A fények sem az igaziak, de igen, ennyire sokat sötétedett a jegesmárvány)

Összességében szerintem iszonyat klassz termékekről van szó! Jól és könnyen fed (a száradási idővel mondjuk voltak bajaim, mert ha nekiülök csinálni hajlamos vagyok türelmetlen kisgyereknek lenni és csinálnám, csinálnám, csinálnám! :) ), amikor nyakig összekentem magam, langyos vízzel könnyen lejött (az eszközökről is). Igazából ezek a kis dobozok tényleg arra jók, hogy az ember kipróbálja a festéket, és hogy kedvet csináljon a további alkotáshoz. Nekem csinált! :) Iszonyat nagy kedvet kaptam valaminek a felújítására (de még nem találtam meg a delikvenst :D). Klasz képekkel találkoztam más blogokon (bútor felújítás, láda festés stb.), ami csak fokozza a hangulatot :D Remélem még lesz dolgom ezzel a márkával és ezekkel a termékekkel :)

+1 ötlet: Szeretek a termékekből egy kicsit kiszedni külön, hogy a nagy tubusba ne kenjek bele mindenféle koszt (ezt a szokást akkor vezettem be, mikor sikerült csillámporos decoupage ragasztót csinálnom :D ). Ha ti is így csináljátok, legyetek óvatosak a waxos eszközök elmosásakor :D 

És mivel viaszos lepergeti a vizet :D Langyos szappanos vízzel egyébként lejön :)

A hétvégén szülinapozni voltunk, ahol a párom nagylánya végignézett a szülinapos unokatestvérén, majd odahajolt hozzám, hogy "kaphatok ilyen pólót a szülinapomra?". Gondolkodás nélkül ígértem neki, hogy persze, a kivitelezésen csak utána gondolkodtam. Mivel ez lehet csak egy egyszer használatos póló lesz, arra gondoltam, hogy egy saját kivitelezésűvel állok elő, így kicsit nagyobb a kihívás, de száz százalék, hogy egyedi lesz.

Amire szükséged lesz:

• póló (most jó árban jutottam hozzá a pepcoban)
• textilfilc (regio játékházból)
• stencil (opcionális; a hobbi boltban vettem még tavaly nyáron)
• glitter (opcionális)
• textil ragasztó
• textilre való decoupage lakk és ragasztó
• sütőpapír
• fólia (irattartó "bugyi" is megteszi)

Első lépésben tegyük a póló belsejébe a fóliát, nehogy viszont lássuk a mintát a póló hátán is. Ezután vonalzóval kimértem, hogy mennyi helyet foglalna a felirat, és hogy tudom ezt a póló közepére illeszteni, majd rászorítottam a stencilt, és a textil filc segítségével kiszíneztem. 

Miután felkerült a szöveg, vonalzóval megrajzoltam a koronát a felirat mellé. 

Ha nem akarunk jobban belebonyolódni a dologba, akkor ezen a ponton kivehetjük a fóliát, sütőpapírt rakhatunk rá, és átvasalhatjuk a textilfilces részt, hogy tartósabb legyen a minta. Ellenben én azt az ötletet kaptam, hogy kenjem át textilfestékkel a mintát, és szórjam le glitterrel. 

Így - szerintem - jelentősen csajosabb lett a póló (ez volt az a pont, ahol örültem, hogy végül a narancssárga textilfilcet hoztam el :) Szerintem remekül passzol az arany glitterhez). Az előző képen látható kis üveg glittert, ha jól emlékszem 50 ft-ért vettem, még télen. A karácsonyfa díszes bejegyzésekben találkozhattatok már vele.

Itt már nem opcionális a vasalás. Ahhoz, hogy tartós legyen, muszáj átvasalni a glitteres, ragasztós részt. Én ezzel egyidejűleg fixáltam a filces részt is. (Fixálás nélkül sem kenődött, nem fog össze semmit, csak nem tudom, hogy hőkezelés nélkül mennyire bírja a mosást). 

A vasalás után természetesen minden tiszta csillámpor lett, ezért a koronát (és azt a rengeteg glittert) fixáltam textilre való decoupge ragasztólakkal. Ezt megint a sütőpapír és a vasalás követte. Miután óvatosan lehúztam róla a sütőpapírt, kész is voltam vele! :) 

Mindenképp ügyeljünk arra, hogy ha a pólón dolgozunk, legyen benne a fólia, mert a ragasztók is és a filc is könnyen átüt a hátoldalra, viszont ha a pólót vasalni szeretnénk, használjunk sütőpapírt, és vegyük ki a fóliát előtte, nehogy beleolvadjon a pólóba! 

Kellemes alkotást kívánok!